Alien

Marslakó érzés – a racionalitás földönkívülisége

A marslakó elnevezést az atombomba megalkotására létrehozott Manhattan-projektben szerepet vállaló Neumann János, Teller Ede, Szilárd Leó, Wigner Jenő négyesre ragasztották. Azért nyerték el ezt a címet, mivel egymással magyar nyelven társalogtak, ami amerikai, német, olasz kollégáik számára érthetetlen volt, ezért kapták a marslakó jelzőt. Emellett olyan szellemi megoldásokat hoztak, ami a földi gondolkodástól jelentősen eltérőnek tűnt.

A marslakó érzéshez nem kell idegen nyelvi környezet, elég az atipikus gondolkodás. A köznapi kereteket meghaladó szellemi működés magányossá tesz. Gauss ezt nyolcévesen élte meg. Nem értette, hogyan lehet, hogy az emberek nem gondolkodnak. Számára egészen egyszerűen átlátható összefüggéseket nem értettek meg a felnőttek sem.

Gauss és a többi földönkívüli a racionalitást értékké tette. Sokszor már fájóvá is vált, amikor az emberiség mindent a racionalitással mért. Talán most éppen az inga a másik irányba lendül. De nagyon.

Irracionális környezetben élünk, ahol az érzelmek, és nem az értelem a gondolkodás irányítója. Olyan emberek vesznek körül, akikkel a racionális gondolkodó nem talál közös többszöröst. Így lesz földönkívüli a földi rengeteg pusztaságában.

A földönkívülinek kell nyitnia, és megtanulni a nyelvet, de egyedül ez nem megy. Nem ölheti ki magából a racionális gondolkodást, hiába törekszik minden úton módon erre. Valahol csak találkozni kellene. Az emocinalitás nem kell, hogy irracionalitás legyen, mert a rációnak nem az emóció az ellentéte. Akinek esze van, még érzelmei is lehetnek. Az irracionalitás nem az érzelem, hanem a racionalitás hiánya. A bölcsesség az érzelmeken alapuló értelem, a tudásnak egy magasabb szintre emelése.

Így érez a Földönkívüli:

Idegennek érzem magamat az intelligenciámmal és a racionalitásommal az emberek között. Talán a koponyatörésemnek köszönhetem ezt? Örökre részem lesz, amíg élek? Talán a téli egyhangúság, és sivárság miatt írom le ezeket?

Sokan gondolják rólam, hogy extrovertált személyiség vagyok. Bizonyos szinten kifelé forduló vagyok, talán ez segített feloldódni a médiában és az újságokban, de aki valaha – marslakó létemre – kicsit jobban megismert, az tudja, hogy erősen befelé forduló vagyok (introvertált), és nyilvánosan nem merem kimutatni szívem érzéseit.

Összességében nem hinném, hogy az öt Manhattan-projektes marslakó (a négyek Kemény Jánossal kiegészülve) hasonlóan érzett, mint jómagam, mert őket egy másik nemzet befogadta, ahol kamatoztathatták tudásukat.

Ki tudja befogadni a hazai földönkívülieket? Kinek kell a racionalitás, a gondolkodás, a szellemi érték? Lesz-e a magyar nyelv ismét a Mars nyelve? Ott, ahol Európa alját célozza meg a szellem, és ahol olyan kevéssé fontos a ráció, hogy csak a balkáni országok fiataljai gyengébbek a szövegértésben, a matematikai és természettudományos gondolkodásban?

Mit akarsz itt, Te földönkívüli?