A szabály és a szabadság tudománya

A kreativitás alapja a szabály. Ha nincs szabály, nincs mitől eltérni. A kreatív személy képes összeegyeztetni az összeegyeztethetetlent. Meglátja a lehetőségeket.

A kreatív helyzetek azok, amikor ütköztetni lehet a meglévőt egy más megoldással, a szokásost szokatlanná lehet tenni, a határokat meg lehet kérdőjelezni, a nézőpontokat össze lehet vetni. Ezek a helyzetek egyrészről megkívánják az ismereteket, amelyektől el lehet térni, és a szabályokat, amelyek korlátai kihívást jelentenek. Másrészről ezek a helyzetek feszültséget keltenek, amelynek mértéke és elviselésének szintje egyénenként különböző. Ezt a tulajdonságot is, mint minden egyéb tulajdonságot, adottságok és környezeti hatások alakítják.

A kreatív személyiség legfőbb jellemzője, hogy tolerálja a bizonytalan, a kétértelmű keltette feszültséget. A mindennapi életben optimális feszültségszintű környezetet igyekszik az ember kialakítani maga körül. A rend, a szabályosság, az ismétlés megnyugtató. A rendezetlenség, a szabálytalanság, az új helyzetek feszültségkeltők.

Az emberi bal agyfélteke a részletekre irányuló, elemző működést végez. Ez tudatos, módszeres gondolkodást tesz lehetővé. A jobb agyfélteke a részletek birtokában egészeket, képeket, fogalmakat, gondolatokat, képzeteket gyárt. Működése intuitív, kevéssé tudatos. Az egyén akarata nélkül, vagy akár ellenére is megoldásokat hoz. A jobb agyfélteke erőteljes működése így hibás feldolgozáshoz és ezáltal teljesítményzavarokhoz vezethet, ugyanakkor kimagasló kreatív működéshez is. A környezeten múlik, hogy milyen irányban fejlődnek ezek a különleges gyerekek - tanulási zavar vagy akár tehetség címkét kaphatnak.

A digitális korban újféle lehetőségek nyíltak. A kultúra kedvez a kreatív működésnek, mert jobban megjelenik vizualitás által megerősített átlátó, holisztikus információfeldolgozás.

A tanításban és fejlesztésben hatékonyak mindazon módszerek, amelyek a régi és új, a logikai-elemző-verbális, és az intuitív-átfogó-vizuális gondolkodást kívánják. Ide tartoznak a kétkezes mozgások és sportok, valamint az egész agyat kívánó feladatok:

• a hangok, képek és mozdulatok együtt a szavakkal, verbalitással;
• művészetek a tudományban, tudomány a művészetben;
• táblás-stratégiai játékok;
• társas helyzetek.

Azok lesznek a sikeresek, akik tudnak módszeresen, logikusan, elemzően gondolkodni, amellett, hogy képesek a részletektől eltávolodni, és szabadon játszani, újabb és újabb megoldásokat találni, több nézőpontot egyesíteni.

A morális fejlődés szintjei és következményei

Kohlberg (1969) a morális gondolkodás fejlődésére vonatkozó modelljében leírja a fejlődés fázisait és ezzel a fejlesztés lehetőségeit.

A morális gondolkodásnak három szintje egymással felcserélhetetlenül, egymásra épülően követi egymást. A szinteken egyforma sorrendben megy keresztül mindenki, bár esetleg különböző sebességgel, és nem feltétlenül jut bárki a végére, sőt az alacsonyabb szinteken ragadás nagyon gyakori.

1. A prekonvencionális szint (természetes fejlődése 0-9 éves kor), amikor az egyén minden magasabb "jó" vagy "rossz" fogalom nélkül, szót fogad, tetteinek fizikai következményei, a büntetés elkerülése, és a jó viselkedés jutalma irányítja.
Az észlelés, a tapasztalat, a pavlovi tanulás szintjén van itt. Ilyet tudnak az állatok is, és az idomítás erre épül. Ha valaki ezen a szinten ragad, akkor fejlesztését is ezen a szinten kell megoldani. Vagyis azonnali következménye kell legyen minden cselekedetnek. Ezáltal a környezet határozza meg a szabályokat, amelyeket a következő szintre jutva az ember magáévá tesz.
Egy a morális fejlődés elején tartó lény, függetlenül életkorától, mindent megtesz, ami jutalom értékű és amit nem büntetnek. A környezet felelős, hogy az ilyen alacsony morális fejlettségű emberek mit tesznek, mert ők maguk saját felelősséget nem vállalnak, csak használják a világot.

2. A konvencionális szinten (természetes fejlődése 9-15 éves kor) a konformitás, a sztereotípiák, társas konvenciók, szabályok vezetik az egyént, aki szeretne megfelelni az elvárásoknak, és a szabályokat betartani.
Sokan nem jutnak túl ezen a szinten, és felnőtt korukban is meggyőződésük, hogy a törvények, szabályok azért vannak számukra, hogy azokat betartsák, és azért viselkednek megfelelően, hogy mások tetszését elnyerjék. Ők a legjobb katonák, mert gondolkodás nélkül megteszik, amit diktálnak nekik. A felelősséget ők sem viselik, hiszen a szabályok és azok felügyelői a felelősek. Szemben az előbbi állati szinttel, itt már a gépekkel találkozunk.

És hol van az ember?

3. A posztkonvencionális szinten az ember elfogadja az egyetemes erkölcsi elveket az autoritástól függetlenül. A helyes cselekedeteket az általános jogok és normák szerint határozza meg, felülvizsgálja és újra elfogadja azokat.
Minthogy sok szempontot kell figyelembe venni, ráadásul folyton változó környezetben az elvek képlékenyek, nem stabilan meghatározottak. Az erkölcsi fejlődés harmadik szintjére jutott embernek felelősséget kell vállalnia saját döntéseiért, tetteiért és másokért, akiket döntése érint. Ezt a kihívást már nem mindenki vállalja fel, emiatt az erkölcsi fejlődés kényelmesebb szintje a kedveltebbek.

Az erkölcsi fejlettség harmadik szintjén a jogok és normák ésszerű változtatására lehetőség van, sőt ezen a legfejlettebb szinten önmagunk választotta elvek és etika szerint az univerzális törvényekkel összehangoltan és egymás jogainak kölcsönös tiszteletben tartásán alapulóan egyénileg kerülnek meghatározásra a szabályok és így a morál.

Hivatkozás: Kohlberg, L. (1969) Stages in the development of moral thought and action. Holt, New York.