Savant szindróma tovább

Jelenleg, mint savant szindrómás, azaz különleges képességekkel bíró autista személy, évente több 100 számítógépes grafikát és „számítógépes festményt” készítek és több 100 verset írok, melyeket az Interneten árulok, mint egy gyerek a rollerét... 

A műveim azonban csak hátrahagyott (posztumusz) művek, és igazából "már nem alkotok", bár ez a „nem alkotás” szerintem 1 év alatt több művet tesz ki, mint másnál egy emberöltő alatt.

Szabadidőmben szinte reggeltől estig olvasok, heti rekordom 19 lexikon, persze nem szó szerint, csak azt olvasom el mindenből, ami érdekel, de azért az jó sok.

Én úgy érzem magam, mint aki nem tud többet adni semmiből sem, és csak befogadásra képes, ezért olvasok annyit a sok „szabad művészkedésem” mellett.

Ha nem olvasok, akkor pedig megyek - megyek reggeltől estig, amíg sétálok... Nézem a hegyeket és azt képzelem, hogy az Eged-hegy a Mount Everest alsó lankája, mert mindennél jobban szeretem a hegyeket és 5 perc sétára van tőlem az Északi - középhegység.

Furcsának tartom azokat, hogy akik 1 hétre várnak egész életükben a téli Alpok hegyekbe pl. és észre sem veszik, hogy ott van a lakásuk bejáratától pár 10 méterre...

Magam egész Európát bejártam gyermekkoromban, tudok mihez viszonyítani.

Azt hiszem, az emberek csukott szemmel élnek, ám ők engem tekintenének zártnak, pedig ez csak viszonyítás kérdése. 

Az alkotás maga öröm és extázis, szerintem a savant szindróma e szempontból olyan, mint a tehetség a normális emberekben, viszont a végén csak a nagy üresség áll néha, én ezt érzem. 

Úgy vonulnak el szemeim előtt a több ezer grafikáim és írásaim, mint ha csak egy pillanat lett volna megalkotni őket és mint ha soha többé nem léteztek volna a szívemben. Néha utána nagyon rossz, mások semmit sem látnak már a csodámból, én így döntöttem.

 

Alig láthatják már azt, hogy ragyogok, csak azt, hogy rovom az utakat és a fákat és a hegyeket bámulom, mikor mi van közelebb, épp, mint Rilke Párduc a párizsi állatkertben c. versében.

Néha eszembe jut, hogy még egy kutya is tudja, hogy mit gondolnak róla vagy ha róla beszélnek az emberek és mire elértem ezt a felismerést, többé nem akartam autista lenni. 

Nem tudom, van-e igazából túlvilág, van-e Jézus, Buddha, Visnu vagy akármilyen más istenség és azt sem tudom, hogy van-e egyáltalán mennyország vagy újjászületés, de az biztos, hogy én eldöntöttem, hogy semmiféle savant szindrómával sem akarok soha többé autista lenni, mert egy olyan állapot, amelyben egy állat is szociálisabb mint az autista ember, nem lehet szociális szempontból magasröptű állapot, bár azt azért nem hinném, hogy evolúciós szempontból autisták vagy egyéb sérültek ne tudnák előrébb vinni a bolygót...

Nem hinném, hogy az a fajta „fajnemesítés”, amivel jelenleg is világszerte foglalkoznak a tudósok - lehetséges gének kiirtása - jót tenne az emberiségnek, ugyan is a „savant szindrómának” sincsenek génjei, a tehetségnek sincsenek, a zsenialitásnak sincsenek, ily' módon bármely génben létezhetnek előbbre vivő adathalmazok amelyek csak az időre várnak, hogy kirobbanhassanak. 

Azt szokták mondani, hogy: „A tehetség nem attól tehetség, hogy sokkal többet tud, mint mások, hanem sokkal hamarább tudja azt, mint mások.”

Azt hiszem, ez is igaz. Talán. Néha, amikor a magam 1 mondatára gondolok, hirtelen eszembe jut, hogy manapság - 10 évvel később - lett divat az, hogy szinte minden 1 mondatból áll: egy levél, egy e-mail, egy SMS - szöveg, egy chat - szöveg, egy értesítés és 10 évvel ez előtt még nem ez volt a hétköznapi életben, ily' módon tényleg van benne valami „korai idő”.

Csak néha eszembe jutnak, hogy nekem vajon miért nem jutott soha sem 1 mondat, miért nem kaptam vissza senkitől sem. 

Néha hiányoznak az emberek...

Seth Heni

Savant szindróma

A savant szindróma John Lagdon Down nevéhez fűződik s habár a mai napig autizmus mellett nincs hivatalosan a DSM szakkönyvekben, mint betegség megemlítve, attól függetlenül még létezik. 

Számtalan autista - híresek és kevésbé vagy alig ismertek - rendelkeznek különleges képességekkel a puzzle darabok fejjel lefelé történő kirakásától egészen a világsikerekig. 

Jómagam pár sorának (Autizmussal önmagamba zárva c. könyv 6. és 9. oldal, 2005) a leírása - sosem gondoltam volna - említésként bő 1 évtizeddel annak keletkezése után a Magyar Tudomány c. folyóirat 2016. évi március havi számában a következő sorokkal jelent meg:

„A matematikai formalizmust túllépve Seth F. Henriett fogalmazta meg világunk multistruktúrájának lényegét, amelyet a 47. oldalon olvashatunk.” 

(Forrás: http://www.matud.iif.hu/2016/03/19.htm , Magyar Tudomány)

Kaptam tőlük tiszteletpéldányt is és nagyon örültem neki.

A világhírű mondat:

"Volt egyszer egy világ, a világban egy bolygó,
a bolygón egy földrész, a földrészen egy ország,
az országban egy város, a városban egy lakás,
a lakásban egy szoba, a szobában egy ember,
s az emberben egy világ."

(Forrás: https://hu.wikiquote.org/wiki/Fajcs%C3%A1k_Henrietta , Wikipédia)

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer olyan neves emberek foglalkoznak majd velem, mint Csányi Vilmos etológus - pszichológus, stb.

Sosem gondoltam volna, hogy egy egyszerű mondat leírásából gráfelméletek lesznek a matematikában tovább levezethetőek, lásd T. Dénes Tamás matematikus és Farkas János közös könyvét a Humán társadalom elmélete címmel, melyben engem említenek fő példaként.

És ez azért is különleges, mert nemcsak autista vagyok, de diszkalkuliás is...

Nyilván maradhatott az elmémben egy olyan terület, melyhez sem autisztikus, sem pedig diszkalkuliás (aritmetikai) zavarok nem tudtak hozzáférni.

Az autizmust már próbálták levezetni a kisagy, a híd, a nyúltvelő és egyéb agyi központok zavariból csak úgy, mint genetikai alapokon is, és ugyan ezt a tanulási zavarokkal is próbálták már.

Teljes végeredményre azonban semmiféle orvosi, genetikai kutatás sem vezetett, mert pl. a Down - kór már terhesség előtt kimutatható, hogy a 21. kromoszóma triszómája hozza létre, ellenben az autizmust a mai napig nem sikerült feltárni semmiféle orvosi alapon.

Így tényleg rejtélynek tűnik. Magam is, amikor olvasok az autizmus - és „savant szindróma” kutatásokról, tényleg egy nagy rejtélynek tűnik és néha úgy gondolom, az emberi természet egy szélsőségesen zárt formája, valahol az introvertált emberi viselkedés legszéle.

Ha nincs rá ok, néha nem tudok rá betegségként gondolni ma már...

Seth Heni

Alien

Marslakó érzés – a racionalitás földönkívülisége

A marslakó elnevezést az atombomba megalkotására létrehozott Manhattan-projektben szerepet vállaló Neumann János, Teller Ede, Szilárd Leó, Wigner Jenő négyesre ragasztották. Azért nyerték el ezt a címet, mivel egymással magyar nyelven társalogtak, ami amerikai, német, olasz kollégáik számára érthetetlen volt, ezért kapták a marslakó jelzőt. Emellett olyan szellemi megoldásokat hoztak, ami a földi gondolkodástól jelentősen eltérőnek tűnt.

A marslakó érzéshez nem kell idegen nyelvi környezet, elég az atipikus gondolkodás. A köznapi kereteket meghaladó szellemi működés magányossá tesz. Gauss ezt nyolcévesen élte meg. Nem értette, hogyan lehet, hogy az emberek nem gondolkodnak. Számára egészen egyszerűen átlátható összefüggéseket nem értettek meg a felnőttek sem.

Gauss és a többi földönkívüli a racionalitást értékké tette. Sokszor már fájóvá is vált, amikor az emberiség mindent a racionalitással mért. Talán most éppen az inga a másik irányba lendül. De nagyon.

Irracionális környezetben élünk, ahol az érzelmek, és nem az értelem a gondolkodás irányítója. Olyan emberek vesznek körül, akikkel a racionális gondolkodó nem talál közös többszöröst. Így lesz földönkívüli a földi rengeteg pusztaságában.

A földönkívülinek kell nyitnia, és megtanulni a nyelvet, de egyedül ez nem megy. Nem ölheti ki magából a racionális gondolkodást, hiába törekszik minden úton módon erre. Valahol csak találkozni kellene. Az emocinalitás nem kell, hogy irracionalitás legyen, mert a rációnak nem az emóció az ellentéte. Akinek esze van, még érzelmei is lehetnek. Az irracionalitás nem az érzelem, hanem a racionalitás hiánya. A bölcsesség az érzelmeken alapuló értelem, a tudásnak egy magasabb szintre emelése.

Így érez a Földönkívüli:

Idegennek érzem magamat az intelligenciámmal és a racionalitásommal az emberek között. Talán a koponyatörésemnek köszönhetem ezt? Örökre részem lesz, amíg élek? Talán a téli egyhangúság, és sivárság miatt írom le ezeket?

Sokan gondolják rólam, hogy extrovertált személyiség vagyok. Bizonyos szinten kifelé forduló vagyok, talán ez segített feloldódni a médiában és az újságokban, de aki valaha – marslakó létemre – kicsit jobban megismert, az tudja, hogy erősen befelé forduló vagyok (introvertált), és nyilvánosan nem merem kimutatni szívem érzéseit.

Összességében nem hinném, hogy az öt Manhattan-projektes marslakó (a négyek Kemény Jánossal kiegészülve) hasonlóan érzett, mint jómagam, mert őket egy másik nemzet befogadta, ahol kamatoztathatták tudásukat.

Ki tudja befogadni a hazai földönkívülieket? Kinek kell a racionalitás, a gondolkodás, a szellemi érték? Lesz-e a magyar nyelv ismét a Mars nyelve? Ott, ahol Európa alját célozza meg a szellem, és ahol olyan kevéssé fontos a ráció, hogy csak a balkáni országok fiataljai gyengébbek a szövegértésben, a matematikai és természettudományos gondolkodásban?

Mit akarsz itt, Te földönkívüli?